Emlékeztem én, hogy a Cairoi reptér nincs a helyzet magaslatán, hát ez azóta sem változott. Most talán nem olyan káoszos mint 2 éve, amikor Kuala Lumpurba indultam innen, de azért nem kis pálya. A női WC-ben 6 csapból 1-en folyik víz, a WC papír és kéztörlő pedig luxuscikknek tűnik, és még wifi sincs… :) Itt a fehér porom miatt senkivel sem rúgtam össze a port, ugyanis a gépkezelő fiúka óriás vigyorral az arcán azzal szórakozott hogy oda-vissza küldte a táskámat, mikor érte akartam nyúlni.
A repülés idáig teljesen zökkenőmentes volt. Elkezdtem olvasni az Ízek, imák Szerelmek c. könyvet, amit többek szerint mintha rólam írtak volna, ezért is vettem meg. Jó kis limonádé a repülésre. Vannak ugyan párhuzamok, de teljesen azért nem tudtam még vele azonosulni, bár még igencsak az elején tartok. Egy magyar srác ült mellettem, aki többedmagával volt, haverokkal, és februárig Pattayán héderelnek. Hívott, hogy csatlakozzak hozzájuk, de mondtam hogy Pattaya nem a nekem való hely. Ahogy néztem az utasok nagy része Bangkokba jön tovább. Népszerű hely ez a Thaiföld…
Ahogy sétáltam át a csatlakozáshoz, pillanatokra ugyan, de elementáris zuhatagként éreztem magamban kiteljesedni a nyitottságot, végtelen nyugodtságot és erőt, ami bennem összpontosul. Mintha minden egyes lépés leföldelt és kitisztított volna. Pedig még csak Cairoban járok. Lehet hogy odaát még meg is világosodom. :) Érzem, hogy jó úton vagyok.
„ Ha eltévednél ő vezet.
Érzed, pedig senki más nincs veled.
Mi kell még, hogy észrevedd?
Térj meg, mert önmagad vagy az istened!”
