ITT KEZDŐDIK. Továbblépés: Bejegyzés végén ÚJABB BEJEGYZÉS-re kattintva

Budapest Airport

Itt ülök a reptéren, várva a beszállásra. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen szervezett még soha életemben nem voltam. Ma délelőtt picit ide...

Cambodia - utolsó napok

Amennyiben valaki a kedves olvasók közül egy hasonló Kambodzsa – Laosz - Thaiföld körútra szánja el magát, ha javasolhatom, ellenkező irányba tegye meg, ugyanis erről sokkal bonyolultabbnak tűnik, minden szempontból.
Mire megérkeztünk a Kambodzsai Királyság fővárosába, már igencsak kezdtem kiábrándulni, leginkább a lakosokból, ami egyre csak tovább fokozódott.. Phnom Penh már nem volt olyan kedves város, mint Siem Reap, bár ott is már kicsit kezdett elegünk lenni a belvárosi részeken. Krishnára, amint nem voltam mellette úton-útfélen mindenféle nők akaszkodtak és nem azért mert olyan jó pasi, hanem mert szexuális szolgáltatást akartak nyújtani. Az egyik este le is tapizták. Azt beszéltük, én nagyobb biztonságban vagyok, mint ő. :) A főváros pedig végképp megadja az utolsó löketet arra, hogy kiöld magadból az érdeklődés és az érzelmek utolsó csíráját is. Enyhén szólva tele lett a tököm, hogy rezzenéstelen arccal kell végigsétálni bárhol, amikor 200 gyerek rohamoz meg, hogy vegyek tőle valamit, vagy adjak pénzt, mert ha véletlen megrezzen az arcom akkor tuti tovább nyaggatnak, és a gyerekek még hagyján, de a felnőttek… amilyen arrogánsak, tolakodóak, hangosak, brrrrr. Mindezek tetejében kiderült, hogy bárhonnan jössz, a laoszi vízumot a határon megcsinálják, kivéve Kambodzsából jövet. És nemhogy a határon nem csinálják meg, de egy napot várni kell rá. Király. Ott ragadtunk abban a porfészekben plusz 1 napra, ami ráadásul drágább is. Az egészben az irónia pedig az volt, hogy az utolsó estén, amikor banánt akartam vásárolni a másnapi buszozásra, nem volt nálam annyi Riel (kambodzsai pénznem), és egy helyi srác segített ki. Lehet, hogy visszakapta az árusoktól, de akkor is vicces volt.
Phnom Penh egyébként a Mekong folyó partján terül el, és 376 km2-en kb 2 millióan lakják. Van egy csodálatosan szép királyi palotájuk, jó pár szintén gyönyörű pagodájuk, valamint a Nemzeti Múzeum épülete is lenyűgöző. A város északi részének közepén fekszik egy piac, amit egy kupolaszerű sárga építmény foglal magába, egészen pofás és meglepő egy piachoz képest. Lehet ott kapni igazából mindent, azt egyszerűbb lenne felsorolni, hogy mit nem. A kambodzsaiak egyébként khmer nyelven beszélnek. A khmer etnikai csoport alkotja a lakosság 90%-át. Fotók az alábbi képre kattintva:

Másnap, azaz ma, tovább indultunk Kratie-ba, nagyjából fél úton Laosz felé, hogy megnézzük a messze földön híres édesvízi delfineket. A busz rosszabb volt, mint eddig bármelyik, igen kevés tered volt és büdös is volt, de fáradtságomnak köszönhetően, nagyjából végigaludtam. Amikor megérkeztünk Kratiba, jött az első megdöbbenés, szállás két főre: 4 dollár. Aztán a másik, hogy itt megint mindenki kedves, sőt kedvesebb, mint Siem Riepben. Mosolyognak, nyugodtak és a kis város nem túlzsúfolt. Igen, ez a mi helyünk. Du 3 órára érkeztünk meg, fél 4-kor már úton voltunk motorral a sofőr mögött ketten a delfinek felé. Gyönyörű kis út vezetett oda. Kedvem lett volna kiáltozni örömömben, de nem akartam a környéken lakók nyugalmát megzavarni, a magas falábon álló vityillóikban. Két oldalról végig esőerdő, balról a fák között tisztán kivehető a Mekong tisztelet parancsoló látványa, hétágra süt a nap, az aranyos faházak ritkán követik egymást és alig van forgalom. Néha egy-egy kis hidat keresztezünk, néhol gyerekek integetnek nekünk, majd megérkezünk a hajóbérlés helyszínéhez.
Az édesvízi delfin (Irrawaddy delfin, Orcaella Brevirostris) az embertől elszenvedett halálos csapásoknak "köszönhetően" mára súlyosan veszélyeztetett faj. Megmaradt egyedei a Mekongban élnek a legnagyobb számban, ott, ahol a folyó van annyira széles, hogy elegendő életteret biztosítson nekik. Körülbelül 70 egyed található a Mekongban, ami leginkább sajnos csak optimista becslés, mint valóság. Azzal, hogy kihajózol megnézni elvileg támogatod őket, bár én épp azon gondolkoztam, hogy a rozoga hajóikkal átlagon felüli szennyezést produkálnak, ami biztos nem tesz jót ezeknek az isteni teremtményeknek. Már a kikötőben is felbukkant pár példány, és beljebb a szemünkre akadt jó néhány, főleg amikor kikötöttünk a túlparton. Az én fotóim nem lettek túl jók róluk, ezért a netről kölcsönöztem párat, amit a többi fotóval egyetemben a lenti képre kattintva láthattok.
Kambodzsát először nagyon megszerettem, majd totálisan kiábrándultam, most pedig szerelmesebb vagyok belé, mint valaha. Örülök, hogy ezzel az érzéssel búcsúzom el tőle, és hogy végül megálltunk itt, az elbűvölő Kratieban, hiszen holnap már indulunk is tovább Laoszba, a 4000 szigetre, ahol szintén a Mekong vár, állítólag hasonló, de még impozánsabb kiadásban, még nyugodtabb körülmények között. Már alig várom :)