ITT KEZDŐDIK. Továbblépés: Bejegyzés végén ÚJABB BEJEGYZÉS-re kattintva

Budapest Airport

Itt ülök a reptéren, várva a beszállásra. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen szervezett még soha életemben nem voltam. Ma délelőtt picit ide...

Út Cambodiába

A 7:30-as indulás helyett sikerült egy órás csúszással elhagyni Bangkok belvárosát. Valami nagyobb futóverseny volt, így a busz mégsem tudott odajönni értünk a hotel elé. Jó érzés volt nézni a thai futókat, akik közé itt-ott bekeveredett egy-egy fehér ember is. Azok közül akit láttam, egyikük mozgáskultúrája sem ütötte meg a szép futás ideálját (mondom ezt régi versenyzőként), de kitartóan küzdöttek és sokan profi cuccban nyomták.

A szervezés kicsit fejetlennek tűnt, nem gondoltad volna, hogy kisül belőle valami, de végülis csak elindultunk, és mivel vagy 20-szor elmondták már Siem Rep nevét, ezért feltételezem hogy oda tartunk. :) A 15 perces sétánk alatt azon tűnődtem, látva egy nőt a macskáját átkarolva aludni, hogy néha micsoda bepillantást kaptam a szerény, ám mégis felelőségteljes gondviselésből a thai emberek révén. Többször volt már ez az érzésem, figyelve őket. A szavak sokszor nehezen formálódnak meg bennem, mert szeretek leginkább figyelőként jelen lenni az eseményekben, mindenféle ítélkezés nélkül, hiszen minden szó és gondolat már maga egy behatárolás és ítélkezés, akár pozitív, akár negatív értelemben.

Nos, tehát itt zötykölődöm a buszon, van légkondi, de kitört a retesze, úgyhogy pulcsiban ülök. Nagyjából a busz fele van feltöltve utasokkal. Bangkokban még egy helyen állt meg a busz, ugyanis az egyik utas nem Cambodiaba jön velünk, hanem Ko Chang szigetére. Ahogy ott időztünk, várva az eligazításra, mely Bangkok egy szakadtabb részén történt, megpillantottam az ablakból egy thai férfit, aki nem sokat teketóriázott a buszt látván, miután kimosta szakadt nadrágját, elkezdett mosakodni egy vödör vízben. És amilyen alapossággal tette azt, öröm volt nézni. A kerítésre voltak felaggatva a mosakodás kellékei, közben cigi lógott a szájából, és végtelen természetességgel és lazasággal csutakolta magát. Megmosta körömkefével a körmeit is, majd egy letört tükördarabkán nézve hosszasan időzve megigazította bajusza minden részletét és igazán hiú mozdulatokkal, féloldalasan és hetykén beállva befésülte séróját, majd rácsapta kalapját. Majd mikor mindezzel végzett, centiről centire kifacsarta a frissen mosott nadrágját és felakasztotta száradni a kerítésre, gondosan kiigazítva a könnyebb és gyorsabb száradás érdekében. Egy élmény volt nézni.

Imádom a thai utakat és a látványt, ami közben fogad. Az út egész jó minőségű, viszonyítva a régióhoz (kivéve Malaysia, ahol irigykedésre méltó utak vannak), valamint érdekesebbnél érdekesebb dolgok és szebbnél szebb természeti kincsek látványa tárul eléd. Nem sokkal ezután mély álomba szenderültem, így nem követtem tovább figyelmemmel az utat. A Thai-Cambodia határ előtt nem sokkal ébredtem, ahol megálltunk egy kis frissítőre, és egy kellemes ebéd elfogyasztása közben elintézték a vízumunkat. 40 dollárt kértek érte, ami mint utóbb kiderült pont a duplája, mint amennyibe kerül valójában, ugyanis a határnál csak odasétálsz és megcsinálják 20 dollárért. Az átjutás elég vicces volt, hiszen a busszal nem lehetett áthaladni a határon. Így nem sokkal előtte kirakott a busz és át kellett gyalogolni rajta a csomagjainkkal együtt, majd további formanyomtatványokat kitölteni és nagyjából 1 óra alatt megvoltunk az egésszel. Még soha nem sétáltam így át határon, ezért a hőség és a herce-hurca ellenére jót nevettem az egészen. Nemsokkal ezután buszt váltottunk és egy új személyzet (cambodiai) nyomta a rizsát arról, hogy mi merre hány méter. Mindezt olyan beleéléssel és lelkesedéssel tette, hogy az ő mosolya akaratlanul is átszaladt a te szádra is. Nagyszerű angolsággal ejtette ki minden szavát, így tényleg élmény volt hallgatni. Monológja végén úgy megörült saját, sikeres beszédének, hogy rendületlenül elkezdett hajlongani, így az embernek az volt az érzése, hogy most a tapsvihart várja.

Ekkor a hangulat már olyan volt mint egy szervezett túrán. Mindenki haverkodott mindenkivel. Mellettem egy húszas éveiben járó német srác ült, aki 2 x 3 hónap önkéntes munka keretében angolt tanít és foci edzéseket tart egy cambodiai iskolában. Most készült belekezdeni a második 3 hónapjába, csak ki kellett jönnie a határra új vízumot csináltatni. Volt még egy vicces figura akivel dumáltam, egy bulgár ducibb fiú, olyan 30 körüli, festő és utazgat a nagy világban, megy amerre lát. :) Megálltunk még egy helyen kajálni, majd a tervezett 5 órához képest olyan fél 7 környékén érkeztünk meg Siem Rep-be, már sötétben. A város hemzsegett az emberektől és a túristáktól, ugyanis valami 3 napos szent fesztiváljuk van, amikor is az ünnepségek mellett az a szokás, hogy kívánnak valamit, meggyújtanak egy gyertyát és útnak engedik a város közepén elhelyezkedő folyón. Épp ezért kicsit nehéz volt szállást is találni, mert nagy részük telítve volt (Garden Village Guest House is). Egy tuktuk sofőr azonban készségesen segített, elvitt minket ingyen abban a reményben, hogy másnap ő fuvarozhat minket a híres Angkor Wat-ba, Cambodia fő nevezetességéhez. Este egy helyi vacsi és séta az éjszakai piacon… Hát huhh, ha Bangkokba volt szín és kütyü-kavalkád, akkor ezt most itt minimum emeld a négyzetre, de sokkal diszkrétebben és még olcsóbban. A belvárosban van pár utca ami egészen európai jellegű, gyönyörű bárok és éttermek vannak, a Bangkoki belváros elbújhat emögött, de tényleg! Itt az árak is magasabbak már, de egyébként jellemzően Cambodiában az árak a Thai árak felének felelnek meg.