Igazán nagy csók a jó érzésnek tokaji aszúval édesíteni a napot.
Bangkokból 1 éjszaka múltán egyenesen Phukettre repültünk, ahonnan egyből tovább indultunk Khao Lakra. Ide azért akartam jönni, mert Thaiföld sokak által legszebbnek mondott részeit, a Surin és Similan szigeteket, innen (is) érhetjük el. A tervem, miszerint az itt eltöltött 3 nap és 2 éjszaka alatt megnézzük a szigeteket és tovább indulunk Krabi felé, dugába dőlt, hiszen Khao Lak tengerpartja olyan csodálattal és nyugalommal töltött el mindannyiunkat, hogy még egy éjszakára hosszabbítottunk a következő gép indulásig. A part végelláthatatlanul hosszú, a hullámok vadul fodrozódnak, majd a homokpart szelídségébe csendesednek. Óriási a nyugalom, szikrázó a napsütés, kevés az ember és a tengerparti bungalónk pazar. Ez most a luxus időszaka. :) A karácsony édes hármasban, meghitten telt, mini karácsonyfával, hazai pezsgővel, szaloncukorral, bejglivel és egyéb finomságokkal megspékelve, amik most valóban kincset értek nekem a helyi ízek után. Én is most fürödtem először a tengerben, mert Phi-phin nem volt túl jó idő. Teljes erővel gázoltam a vízbe újra és újra, majd bevetettem magam a hullámok közé, hogy selymes melegségükkel elborítsanak. Imádom! Képek az alábbi képre kattintva:
Krabiból Koh Samuira repültünk, ahonnan azonnal áthajóztunk Ko Phanganra, hiszen Anyuék látni akarták a kedvenc helyeimet. A délen elterülő had rini partyöblöt elkerülve az északi mesés partszakaszok felé vettük utunkat. Először Haad Yao, majd Mae Had öble nyújtotta az otthont a számunkra. Haad Yao-ból béreltünk egy Jeepet, amivel körbenéztünk a szigeten. Megálltunk a különböző partszakaszoknál gyönyörködni, lementünk délre, átvergődtünk a satnya földutakon a keleti partra, ami valóban csodálatos és végül az északi Coral Bay-nél sötétedett ránk. Ide úgy fordultunk vissza, mert ahogy nagy lendülettel vettük az emelkedőket le és fel, egyszer csak egy gyanúsan lengedező, alig olvasható táblát láttunk, majd az útnak nagy hirtelenséggel vége szakadt, nem lehetett tovább menni,’End of road’…Óriás röhögés, majd vissza. A Coral öböl éttermi teraszán ért minket a megdöbbenés, hogy az asztalok között, konkrétan a székünk mellett egy termetes disznó szuszogott jóllakottságában, aki háziállatként volt tartva a kutyák mellett. Amikor úgy érezte elég volt, nagy nehezen feltápászkodott, hogy elvonszolja több mázsás testét aprócska lábain a konyhába, ahol újabb falatokra lelhet. Út közben megpaskolták gazdái, és bemutatták, hogy hívó szóra milyen engedelmes. A gyönyörű eldugott öböl mellett megvolt a másik izgalmas fotótéma. :) Képek Ko Phanganról az alábbi képre kattintva érhetők el:
Egy másik nap át kirándultunk Koh Taora és északi kis szigetére, Nang Yuanra. Amikor felültünk a hajóra, nagy vagányan elővettem a reggelim, hogy a frissen szerzett kókusz shakemmel elmajszolom, de hamarosan vissza is csomagoltam, mert a katamarán, tekintélyes mérete ellenére, leginkább egy komolyabb hullámvasútra hasonlított. Ez a hely meseszép. A kis szigetre, ahova anno átkajakoztunk Koh Taoról, már belépőt szednek és magántulajdonban van, nem csoda, hiszen tényleg hihetetlen gyönyörű. Vakító fehér homok, kristálytiszta víz, korallok, óriás kövek szegélyezik és egy fantasztikus kilátóra tudsz felkapaszkodni a földnyelv egyik végén. Sok szép emlék elevenedett fel bennem, ahogy végigsétáltunk a Sai ri beachen, a Fizz bár ott állt rendületlenül, ahol anno szinte minden esténket töltöttük, mert olyan jó a hangulata és ahol kitaláltuk, hogy dolgozni fogunk, ha már nem lesz pénzünk, és eszembe jutott az érzés, hogy 3 éve miért is határoztam el, hogy egyszer ide hosszabb időre visszatérek.
Koh Taoról képek itt:
Most itt vagyunk a Mae Hadban található parti bungalók egyikében, ez kevésbé luxus, ám annál természet közelibb, ez inkább az én stílusom, legalább ezt is megtapasztalják szüleim. Bár azt mondják, az úttörő táborban aludtak utoljára ilyen helyen, én pedig azt mondom, jó lehetett az az úttörő tábor. :) Dzsungel hangja, gekkók, madárcsicsergés, tenger morajlása, szemben pedig egy kis sziget, amihez apálykor egy földnyelv híd tárul, mely dagálykor bezárul. Néhány kiteos vigéckedik, ahogy egyre lejjebb megy a nap, az emberek pedig csodálják a parton azt az ügyesen kordában tartott erőt, ami ernyőiket táncoltatja.
Ebben az évben ez az utolsó bejegyzésem, mindenkinek Teremtésben Gazdag és Boldog Új Évet Kívánok, valamint erőt ahhoz, hogy mindazt megvalósítsa, amit belső igazmondó lénye igazán szeretne!
