Bali

Ma egy hete és 2 napja, hogy megérkeztem Balira. Amikor a repülőgép ablakából megpillantottam a leszállópályát, elkezdett kalimpálni a szívem és teljesen libabőrös lettem. Egy újabb álmom teljesült be. Három vagy négy éve egy teljesen más jellegű utazás alkalmával fogadtam meg magamnak azt, hogy egyszer ide még visszatérek. Hihetetlen jó érzés tartani a magunknak tett ígéreteket. Teljesen mindegy, hogy milyen nagyságú, vagy horderejű az. Pont, ahogy másoknak is igyekszünk tartani a szavunkat, ez az egész saját magunknál kezdődik. Kézen fogva jár a tisztelettel.

Abban határozottan biztos voltam, hogy időm nagy részét Ubudban szeretném tölteni, ahol ugyan még sosem jártam, de ez a művészetek fővárosa, és itt a Balinéz kultúra összehasonlíthatatlan gazdagságban mutatkozik meg más térségekhez képest, valamint tánctanárt is itt fogok magamnak találni. Ubud kicsiny falucskából, nyüzsgő várossá nőtte ki magát, mely napi szinten 10-20 különböző színházi, táncos és egyéb előadások lehetőségét kínálja, páratlan mennyiségű templommal, múzeummal, és egyéb látványosságokkal tarkítva. Nem mellesleg pedig Bali szerte az itteni konyhát mondják a legízletesebbnek. Nincsen tenger kapcsolata, autóval nagyjából 2 órányira van a legközelebbi beach, viszont ehelyett kicsit kijjebb sétálva lenyűgöző rizsteraszokat és hihetetlen hangulatos csendes kis utcákat találni. Létezik itt egy Majomerdő elnevezésű esőerdő negyed, ami szintén nagy turista látványosság, de még nem mentem el oda megnézni, állítólag nagyon szép.

Késő délután, inkább már este érkeztem meg Ubudba. Mivel mindenki azt állította hogy a reptérről nincsen busz, csak taxi, és a Lonely Planet is más terminált írt a helyi Bemo-ra, ezért taxival érkeztem, 2-3 órás útra kb 4000 Ft-ért. Nagy örömömre egy családnál kaptam szállást, mely Ubud nyüzsgő középpontjának kellős közepén van, mégis mivel egy alig észrevehető szűk földút vezet ide a főútról, minden városi zaj szinte megszűnik létezni és életre kel a természet muzsikája, mely a teljes hangskálán játszik. Egy Balinéz családi otthont úgy kell elképzelni, hogy az egész család együtt lakik, nagymamától kezdve a gyerekekig, a fiú gyermek új felesége is ezért a nagy és dús növényzettel tarkított kertben sok különálló kőház van. Ebből akad 1-1 lakatlan, így néhány Balinéz család fogad vendégeket. A leány gyermek mindig az új férj házába költözik az újdonsült családjával. Minden családnak kivétel nélkül van egy saját temploma, ahol minden nap imádkoznak és ezen felül a birtok teljes területén, sőt néhol az utcán is különböző felajánlásokat helyeznek el a földön. Ezek a felajánlások hindu hagyomány szerint egy kis bambusz tálkában ízlésesen összekészített pár szem rizs, virágszirmok, füstölő és egyéb szárított természetes díszítőelem. Ezzel a felajánlással létrejön a kör: elvesznek a Földtől és visszaadnak neki. A felajánláson keresztül tisztelettel adóznak a Földnek mindazért, amit kapnak tőle. Nagyon tetszik a hagyomány, hogy folyamatosan fent tartják ezt a fontos kapcsolatot. Egy másik ilyen dolog a mezítláb járás. Ez leginkább a táncban jelenik meg, mind a Balinéz, mind a kambodzsai, mind pedig az indiai kultúrában és a hastáncban is. Így maradnak úgyszólván leföldelve.

Ők a családom:

Bármely családnál jártam eddig, a kert mindenhol gondosan ápolt volt és szebbnél szebb növények és színesebbnél színesebb virágok gazdagsága mutatkozott. Én úgy érzem, hogy extrán szerencsés vagyok a családommal, nemcsak azért mert ilyen nyugalom van és pompás kis kecóm van a kert egyik sarkában, előtte egy kis tóval és egy külön álló kisebb oltárral, hanem mert annyira nagyon érzem a figyelmességüket és a törődésüket. Sokszor elmondták már azt is, hogy érezzem úgy, hogy ők a második családom. Minden reggel olyan reggelit kapok, hogy megnyalom a 10 ujjam, és amikor megkérdezik másnap hogy mit kérek reggelire, újra és újra azt mondom, hogy ugyan azt mint tegnap. Ez pedig friss gyümölcssaláta, és gyümölcsökkel, valamint kókusszal töltött helyi palacsinta különlegesség valami löttyel megöntve, ami így picit pikánssá teszi, végül mindez finom helyi teával tálalva. Nyammi. A házibácsi elvált, ami nagyon ritka itt Balin, úgyhogy panaszosan mesélte összetört szívének sztoriját. Van egy új felesége, ha az a nő az, aminek gondolom, de ő folyton csak arról tud beszélni, hogy milyen rossz dolog a válás, ez az egyik legrosszabb ami valaha történhet. Itt az emberek összeházasodnak, és 95 %-ban életük végéig együtt is maradnak. Nem csoda, hogy minden Balinéz ember első kérdése az, hogy férjezett vagy nős vagy e már. Ez náluk központi kérdés. A család a legfontosabb. Hihetetlen erős kulturális hagyományok uralkodnak. A gyerkőcök nagyon édesek, fülig ér a szájuk mindig amikor meglátnak. Sokat szoktam beszélgetni a házibácsival, azt hiszem engem csíp itt a legjobban, érdeklődik a jóga után, és kíváncsian hallgat bármit amit mesélek neki. Előrébb lakik még egy angol, aki 2 hónapra bérelte ki a kecóját, de alkoholista, és sosincs itthon, csak csavarog, és pénzzel is lóg nekik (én még nem láttam), mellettem pedig egy jávai asszony lakik, akinek valami boltja van itt Ubudban, így reggel elmegy, este hazajön, köszönni még nem hallottam, elég fura és mufurc figura, csak annyit hallok reggelente, hogy krákog. Na szóval a kis lakásom, annyira édes, a fürdőszobában pici kövekkel fekete és mályva színnel néhány lótusz van kirakva, elég nagy szobám van, és a nap pont besüt reggel az ablakomon, így ki sem nyitom a szemem, csak kinyitom az ajtót, hogy beáradjon a melegség és energia amit a nap ont magából, lehemperedek a jógamatracomra, és szép lassan felébresztem a testem egy kis gyakorlással. Ezután jön a full extrás reggeli, majd irány a táncóra. Már a megérkezésem utáni első napon találtam egy remek tánctanárt, aki jutányos árat számol fel nekem, nagyon szép és kedves és angolul is jól beszél. Ő maga már nem táncol, mert 3 fiú gyermeke született, utóbbi 1 éves csak.

Ez a kecóm:

Mindezek mellett az egyik legfontosabb, amiről még nem ejtettem szót, az az, hogy azt kell hogy mondjam, hogy akármerre jártam eddig életemben, a Balinéz emberek a leges legkedvesebbek és legtündéribbek igaz természetüknél fogva, akikkel valaha is találkoztam. Annyira barátságos volt eddig mindenki, hogy kb 5 napig csak helyiekkel lógtam, mert olyan szívből áradó szeretettel teli emberek és olyan nyitottsággal osztották meg velem az életüket, hogy teljesen lenyűgözött. Sokat lehet tanulni tőlük. Nyugodtak, mosolygósak, közvetlenek, ami szerintem főleg a nagy családból adódik. Persze nekik is megvannak a rigolyáik, de nagyon csípem őket.

Ugyan nagyon fáradt voltam érkezésemkor, mégis mikor házibácsi elém tette a listát az aznap esti táncelőadásokról, azon nyomban elkezdtem öltözni. A központi palotában volt a show és Barong táncot adott elő az egyik híres helyi csoport, akik már külföldön is debütáltak. A Balinéz tánc elég sokféle, van kortárs tánc, Legong, Barong, Kecak, Oleg és kismillió egyéb elnevezésű tánc. Nekem eddig a Legong tetszett a legjobban, amit a második estén láttam. Mindegyik tánc, pont ahogy a kambodzsaiaknál, a király szórakoztatására alakult ki, és mindegyik általában egy történetet mond el.

Én a tanárnőmmel az üdvözlő táncot próbálom elsajátítani, ami lassú és elvileg a legkönnyebb, de elmondhatom, hogy baromira nem könnyű. Minden utolsó ujj mozdulatnak is megvan a helye és jelentősége, a szemedet sem mozgathatod akárhogy. Ez a 20 nap itt tartózkodás nem fog a tánc mesterévé kinevelni, de mindenesetre lelkes vagyok, tanárnőm pedig lelkesen tanít, tetszik neki az elszántságom. 3-4 alkalom után is még memorizálásbeli problémákkal küzködöm, elég erőteljes jelenlét kell ahhoz, hogy minden testrészemet a leírtak szerint mozgassam egyszerre.

A központban van egy piac, ami hát…. nem is tudom hogy írjam le, azok után hogy ennyire ajnároztam az eddigi piacokat. Na azt szorozd be még 3-al. Nem csak látványra és színkavalkádra, hanem árértékarányra, és a kínált áruk minőségére vonatkozóan. Valahogy ezek a balinéz emberek olyan mértékű kreativitással bírnak, hogy csak ámulsz és bámulsz a formabeli gazdagságon és ötletességen, amit mutatnak. Ez számomra nagy fokú spiritualitást is mutat. Bárki is készül ide, határozottan elmondhatom, hogy Ubudban nem elég egy-két napot eltölteni.

Az időjárás elég szeszélyes tud itt lenni. Néha fátyolos az égbolt, esős az idő, és ugyan nem ez a fő szezon, hanem Július és Augusztus, mégis azt mondják, hogy az idő tájt is hasonló a helyzet. Viszont a szezonból adódóan nincs nagyon sok turista, leginkább csak az itt élők, vagy hosszú ideig itt tartózkodók, mert hogy van belőlük szép számmal. A reptéren kicsit megijedtem, látva a sorakozó turista csoportokat, csókolózó párokat, és mert Bali romantikázó és nászutas paradicsomnak van kikiáltva, de aztán megnyugodtam Ubud atmoszférájában, konstatálva egyéb egyedül utazókat és azt a tényt, hogy a turista csoportok nagy része Nusa Duára, a sziget déli csücskébe igyekszik.

Terveim szerint 20 napot maradok Balin, amiből 15 nap itt Ubudban és 5 nap valahol a beachen, majd 11-én irány India, már megvettem a repjegyem Bombaybe és a vízum is kész. Azonban 1-2 napja összetalálkoztam egy fura szerzetű ausztrál füves emberrel, aki gőzöm nincs hány éves lehet, de minimum az apám lehetne. Mindenesetre készségesen tanítgat mindenféle érdekes dolgokra, én meg készségesen tanulok tőle. Meghívott a farmjára Ausztráliába, ami egy erdő mélyén van, tele a saját gyógynövény ültetvényével. Lehet, hogy változnak még itt a tervek.

Az internet giga lassú errefelé, úgyhogy túl sok jelentkezést ne várjatok, de azért időről időre hírt adok magamról. Üdv mindenkinek! 

Több képért kattints IDE