ITT KEZDŐDIK. Továbblépés: Bejegyzés végén ÚJABB BEJEGYZÉS-re kattintva

Budapest Airport

Itt ülök a reptéren, várva a beszállásra. Azt hiszem elmondhatom, hogy ilyen szervezett még soha életemben nem voltam. Ma délelőtt picit ide...

Phangani napok

Az a hálátlan béka ma reggelre nem jött haza. Biztosan valami komolyabb dolga akadt. Pedig olyan várakozással nyitottam be reggel a fürdőszobába egyből őt keresve. Tényleg megkedveltem. Tegnap viszont, 5 nap után, ismét bekommandózott hozzám a számomra óriási pók. Most egy helyi erőt kértem meg, hogy segítsen, mert megölni nem akartam, de féltem volna akármilyen módon is kipaterolni. A múltkori esetnél, mivel későre járt a parton kicsit arrébb iszogató litván fiatalokat kértem meg, akik nem néztek hülyének a pók láttán, de a házi 'Mamma' széle-hossza egyenlő lánya, amikor meglátta majdnem hogy felröhögött, legyintett egyet és már indult is volna ki, amire megállítottam, hogy ne tegye ezt velem. Ezzel rácsapott a seprűmmel a pókra, amit találat nem ért, csak eliszkolt egy nagyobb lyukon keresztül. Pár percig álltunk és vártuk, hogy előbukkan e még valahol, mialatt a leányzó mosolyogva azt mutogatta, hogy a ’spiderman’, vagyis pókember hogy mászik a falon. :)

Az ebédlőnél, ami mögött a háziak laknak van egy madár, aki hol thaiul köszön rád, hol angolul jó reggelt, de az itteni turisták már németül is tanítják. Megítélésem szerint egy beoról van szó. Hasonlóan néz ki, mint egy fekete rigó, sárga lebennyel, csak teste kicsit tömzsibb. De olyan tisztán ejti a szavakat, hogy amikor először hallod, körbe nézel, hogy ki szólt hozzád. Nagyon édes ahogy karattyol.

Egyik reggeli jógázásomkor, épp mikor teljesen bele voltam révülve a gyakorlatba, egy kutya dörgölőzött hozzám, egy másik reggel pedig csirkék gyűltek körém. Biztos azt nézték, mit csinál ez a lüke. :) A teraszomon van egyébként egy kényelmes függőágy, amiben imádok feküdni és himbálózni, közben valamilyen chill, vagy reggae zenét hallgatni, vagy a természetet, így felhőtlen a lazulás, főleg ezzel a pompás kilátással a pálmafafüggöny mögött elterülő tengerre. Olyan csendes és nyugodt minden. Nagyon szeretek ezen a helyen lenni. Már egy hete, hogy itt vagyok.

Tegnap egy újabb aranyköpéssel ajándékoztak meg a főzőiskola éttermében, mialatt a vacsorámat fogyasztottam épp. Csípős tenger gyümölcse salátát kértem, és ahogy az lenni szokott, meglestem és felírtam az elkészítés részleteit. A Mamma nem igazán kímélt, rám nézett, és jól megküldte chillivel. Majd amikor végeztem az evéssel, pontosabban megküzdöttem vele, fölém állt, és elismerően bólogatott, majd hozzátette a sajátos angoljával, félig mutogatva, hogy a 'csípőstől erős leszel'. De ahogy ezt előadta, a huncut mosolyával, egész jelenségével, óriási volt. Ő megmondta a tutit.