Valójában Angkort nem flip-flop-ra (papucs) tervezték, de azért megjárta(m). :)
Pontban 5-kor, sőt még előbb ott volt értük a sofőr. Amikor leértünk, könnybe lábadt szemekkel mondta, hogy az előző este baleset történt Phnom Peh-ben, a fővárosban, a fesztivál utolsó napján. Egy emberekkel telizsúfolt híd leszakadt a nagy ünneplés közepette. Körülbelül 400 ember meghalt és még nagyjából ennyien kórházba kerültek. Az ő családja is ott volt, de szerencsére nekik nem lett bajuk, viszont így nem tud elvinni minket, mert el kell mennie értük. Csak ezért jött hogy ezt elmondja, és elhozta egy barátját, aki azon az áron amit megbeszéltünk elvisz minket, mindent elmondott neki, hogy miben egyeztünk meg. Teljesen elérzékenyültem, ahogy mindezek ellenére itt áll előttünk, csak azért hogy mindezt elmondja, nem győz bocsánatot kérni, a szíve sajog a fájdalomtól, egész éjjel nem aludt és látom a szemében az óriási aggodalmat. Mondta, hogy ilyen dolog itt soha sem történik, ezért ez óriási tragédia és szomorúság a számukra. A háború óta egyetlen hasonló baleset történt csak. Mély sajnálatomat fejeztem ki, majd elindultunk újdonsült sofőrünkkel, aki egy fiatalabb, 27 éves vékonyka srác volt.
Pár szó a fesztiválról: Vizi fesztiválnak nevezik, 3 napig tart, melyből az első két napon különböző evező versenyek vannak, majd a harmadik napon összegyűjtenek némi gyümölcsöt és pár szál gyertyával együtt egy tálra helyezik, amit vízre bocsátanak a folyón. Közben kívánnak valamit, és ez a rituálé meghozza a jó szerencséjüket. Az adományt valamelyik istennek szentelik, attól függően hogy buddhista vagy hindu vallást gyakorolnak. Itt Kambodzsában ez a két vallás fordul elő leginkább.
Írtam ugyan már korábban, hogy Kambodzsa milyen olcsó, azonban ha bármilyen helyi nevezetességet meg akarsz nézni, az nem az, sőt! Tippem szerint rövid időn belül még feljebb mennek az árak, mert az itt lévő turisták amúgy is kifizetik a monopol helyzetben lévő társaságokat. Viszonyításképpen: 1 szép szoba, 2 főre 8 dollár/éj, egy tál étel 1,5-2 dollár, egy 100% gyümölcs shake 1 dollár, tegnapi hajótúra 20 dollár, napi belépő Angkorba 20 dollár.
Visszatérve a mai napra, én naív azt gondoltam, hogy nincs még egy olyan őrült, aki felkel ilyen embertelen korán, csak azért hogy a napfelkeltét megnézze a templomok elbűvölő közelségében, Angkor Watban. Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lesz, ott leszek szinte egyedül, kinézek egy csendes helyet, és először életemben tényleg napfelkeltekor köszöntöm a napot, napköszöntésekkel (jógagyakorlat). Hát tévedtem. Megbecsülni is nehéz lenne, hogy milyen sok ember gyűlt össze azon a reggelen. Felkapaszkodtam az egyik templom tornácára és onnan néztem, ahogy a nap szép lassan kibújik ágyából és egyre több sugara nyújtózik át egy előttem elterülő másik templom tornyai között. Varázslatos volt. Amikor a nap felkelt és körbevonta melegségével és fényével mindazt, amit elért, lassacskán megindultam és kerestem egy félreeső helyet, hogy csináljak pár napköszöntést, majd kis ücsörgés után körbe sétáltam. Nagyjából 8-ig töltöttem az időt Angkor Wat kertjében és templomában.
Angkor templomai nagy részt a 12.század környékén épültek, mind egy-egy király számára, aki benne lakott. Ezek a királyok mindig egy-egy istennek ajánlották fel a templomot, attól függően, hogy hindu vagy buddhista vallású volt az adott uralkodó. Mivel szégyen-szemre nem vagyok egy nagy történelmi érdekeltségű, ezért nem bújtam végig a Lonely Planet lapjait információra áhítozva a templomokról, így nektek sem tudok ebbe mély betekintést adni. Sokkal inkább az érzés motivál engem, amit a látvány ad, valamint az az energia, ami áthatja az érintett helyet. Angkort úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas területet, ahol kisebb városok helyezkednek el, fallal körülvéve. Ezeket a kisebb városokat a templomok töltik ki, ahol és közvetlen körzetében, a korabeli időkben nyüzsgő élet folyt. Így egymás után látogattuk meg a főbb templomi területeket. Az első tehát Angkor Wat volt, ahol a napfelkelte ért minket, majd Angkor Tom, Bayon nevű fő templomával, ami a második leghíresebb Angkor Wat után, Preah Khan, Ta Prohm, ahol a Tomb Raidert forgatták és végül Banteay Kdei. Vannak akik több napot szánnak erre, így több templomot meg tudnak nézni, de nekem egy hosszú nap elég volt. A templomok nagy részben sérültek a Vietnámmal, Thaifölddel és Burmával folytatott harcokban. Romjaikat áthatja a varázslatos misztikusság, és tele vannak szobrokkal és faragásokkal. Ami nagyon tetszett bennük az az, hogy sokkal több női faragvány volt, mint buddha. Nem mintha feminista lennék, de nem láttam még ilyen kultúrát, ahol ilyen felvállaltan és ilyen fontos a nők szerepe, mármint ebből erre következtettem. Lépten-nyomon ezek a női figurák váltakoztak, különbözőképpen ábrázolva. Aztán később megkérdeztem, hogy miért van ez. A női alakok nagy része különböző női táncosokat ábrázol, klasszikus, vagy tradicionális táncstílusban. Az előbbit több nő alkotja, az utóbbit egy. Volt még egy harmadik, de azt nem jegyeztem meg. Ezek a táncok nagyon fontos részét töltötték be a kultúrának, ugyanis ez volt a királyok legfőbb szórakozási formája. Hallottam már indiai, thai és balinéz táncról, de kambodzsairól még nem, bár lehet, hogy ez az én tájékozatlanságomnak köszönhető. Mivel ez az egész tánc dolog nagyon kíváncsivá tett, holnapra benevezünk egy vacsival egybekötött tánc-showra, ahol mindennek szemtanúja lehetünk, így egy nappal elhalasztjuk az indulásunkat.
Délutánra már hihetetlen fáradt voltam, olyannyira, hogy az út mellett a tuktukkal megállva, a zajban és porban elaludtam 1 órára. Mondjuk hozzá tartozik, hogy szerintem még az átállás miatt, egész éjjel nem tudtam elaludni, így végig meditáltam és pranajamaztam (jóga légzés technika) az éjszakát, végül 1 órára elbóbiskoltam és már kelni is kellett. Nem bántam annyira, mert legalább teljes mértékben ráhangolódtam az angkori vallásos misztériumra. Hazaértünk után nem sokkal le is feküdtem, nem mentem már sehova, 13 órát aludtam..
Az alábbi képre kattintva találjátok a többit...
