Ubudból és környékéből kiszakadva, egy kis kirándulásra indultam a hegyekbe és az északi partszakaszokhoz. Társam volt ebben az ausztrál füvesember és egy barátja, aki festői környezetben nem régen egy kisebb birtokot vásárolt. Ez a férfi, fiatalabb létére még eggyel nagyobb zseni a növények tekintetében. Gyakorlatilag nem tudsz neki olyan növényt mutatni, amit ne ismerne. Enciklopédia írásában is szervesen részt vett. Az északi partszakasz híres strandja, a Lovina beach nem mondható túl nagy számnak. Fekete a homokja a vulkanikus eredete miatt és amikor ott voltam épp elég koszos volt a víz a sok esőtől, ami a folyókból egyenesen ide ömlik. Bali azt hiszem amúgy sem a strandjairól híres, de nem is ezért szeretjük annyira. Azért jó volt egy kicsit a tenger morajlását újra a fülemben érezni. Apropó szörf, merthogy ez is a terveim között volt: az idő kiszámíthatatlansága és a táncőrületem miatt nem sok esélyt látok rá, hogy megpróbálkozom vele, de még nem zárom ki a lehetőséget. Visszafelé a hegyen átkelve útba ejtettünk pár templomot, amiből az egyiket már láttam pár éve, amely egy tavon fekszik, a hegyek ölelésében, de emlékeztem, hogy mennyire ámulatba ejtett, így mindenképpen újra meg akartam nézni. A változás elég nagy volt, sajnos negatív oldalon, de így is lenyűgöző.
A másik templomot éppen felújították, így egy turista sem volt a környéken, aminek külön örültem és ráadásul gyönyörű kőszobrokra is leltem. Az egyik kedvencem, amint két istennő óvja a templomot.
A táncos- és istennő motívumok itt is jelentősek, épp mint a kambodzsai kultúrában, ami - ismételve magam – nagyon tetszik. Ez ad egy olyan sugallatot, miszerint azáltal, hogy felvállalja a nők óriási erejét és fontos szerepét a társadalomban, meghagyja őket női mivoltukban, ellentétben a nyugati kultúra kissé férfiassá nevelő iskolájával és jobban megőrzi a nőiség és nőiesség bűvkörét. A Balinéz nők számomra nagyon nőiesek. Nem a kinézetükből adódóan, hanem ahogy viselik magukat. Például nem igazán látni görbe, beesett vállú nőt, de férfit sem mellesleg. Mindenki kihúzza magát. Az egyik esti koncerten pont ezt figyeltem, hogy a nyugati nők szinte kivétel nélkül tartáshibával küzdöttek, a helyiek pedig szépen kihúzzák magukat. Micsoda nagy különbség egy ilyen apróságból adódóan... Mondjuk gondolom az is hozzájárul ehhez, hogy ahogy cipelik a fejükön a mázsás terményeket, ez csak úgy lehetséges, ha vonalban tartják a gerincüket.
A minap azt mondta a kedves tánctanárnőm, hogy már úgy mozgatom a fejem, mint ő. Ezt persze nem kell teljesen elhinni, de ha a fele igaz, akkor már az óriási bók, ugyanis a Balinéz tánc hihetetlen szeparációt kíván mind a fej, mind a kéz, mind a szem mozgatásában. Egyébként való igaz, hogy már ennyi idő alatt nagyon sokat fejlődtem: a nyakam úgy mozog, mint még soha, a kezem a sok mudrától (kéztartás) teljesen kifinomodott és a csípőm is sokat lazult. Minden nap megyek táncórára és általában még délután is szakítok egy kis időt a gyakorlásra.
A kis tanárnőmet Ayunak hívják, és nem semmi, amit csinál: 3 fia van, 12, 9 és 1 évesek, neveli a gyerkőcöket, táncot tanít szabad idejében, mellette egy hotelban dolgozik és a sarki bolt előtt van egy kis standja, ahol a kis sült finomságait árulja, melyeket minden nap korán reggel süt ki otthonában. Mindemellett egy cseppnyi stresszt nem látni rajta, mosolyog állandóan, hihetetlen kedves és nyugodt. Ezt a fajta gyermek nevelést Európában nem kultiválják, sőt ha jól tudom sittre vágnak érte azzal az indokkal, hogy nem vigyázol eléggé a gyerekedre. Az 9 és 12 éves fiának van már annyi felelősség tudata, hogy ha épp nem suliban vannak, egész nap pesztrálják a picit és vigyáznak rá, hogy ne essen le sehonnan, szinte átveszik a nevelést. És ez nem csak ebben a családban van így. Nem csinálnak túl nagy gondot a gyermeknevelésből, viszont cserébe biztosan nincsenek elkényeztetve. A két nagyobbik fia igazi eleven kis kópé. Mindkettő táncol, a középső már több versenyt is megnyert – tényleg hihetetlen mozgása és koordinációja van 9 éves létére. A nagyobbik fiú amolyan easy rider öcsém, lusta és nem kapkodja el a dolgokat, de akkorákat ugrik, hogy csak lesek. Tegnap volt az utolsó napja egy német nőnek itt a táncórán, ugyanis holnap elhagyja Ubudot, megy a Gili szigetekre, mely Lombokhoz tartozik. Minden elismerésem, hogy kb 50 évesen egyedül fogja magát és neki vág a világnak. Indiában kezdte Novemberben, aztán Thaiföld, majd ő is lecsurgott ide, és Új Zélandon, majd Ausztráliában folytatja. Otthon tanárnőként dolgozik, és most soha vissza nem térő alkalomként van 1 év szabadsága, amit ő remekül ki is használ. Gyereke nincs és nem is férjezett, így jobbat sem tehetett volna, mint hogy utazik. Nem mondható túl nagy tánctehetségnek (bár tényleg nagyon nehéz ez a tánc), de látszik mennyire élvezi és csak ez a lényeg. Elmondása szerint egész komoly nyakproblémája volt, amikor elkezdte a táncot és csaknem egy heti gyakorlással megszűntek a fájdalmai. Majdnem minden nap jött órára ő is, és azt mondta, hogy az időjárás ellenére a táncórának köszönhetően az Ubudban eltöltött idejét élvezte eddig a legjobban. Ugyanis szinte nem telik el nap, hogy ne esne az eső. Ez városi szempontból nagyon jó mondjuk, mert nincs túl meleg, olyan pont jó. A lakásomtól pedig minden sétatávolságra van, így nem kell motoron ázni, amikor az ördög veri a feleségét.
Amióta itt vagyok egyébként minden héten legalább egy ünnepséget tartanak a templomokban valamilyen alkalomból kifolyólag. Születésnapot nem is nagyon ünnepelnek, nagyjából alig követik hogy ki hány éves, csak a különböző ceremóniákkal foglalatoskodnak, amiből akad bőven. Az egyik legnagyobb egy három napos fesztivál volt, amire minden családban a nők óriási díszes felajánlást készítenek, mely minél nagyobb és díszesebb, annál jobb, annál büszkébb a háziasszony. Íme az „itthoni”:
A másik felajánlás, amit minden nap elkészítenek, vagy már készen megvesznek a piacon, majd egy kis áldás és ima után 10-20, de van hogy 50 db-ot is elhelyeznek a családi templom, a kert és lakás egyéb pontjain, sőt a munkában és az utcán is. A felajánlás mindig a nők feladata, kivéve, ha menstruálnak, mert akkor kivételesen a férj végzi el. Ezúton mondanak köszönetet és kérik további támogatását istenüknek, Sanghyang Widinek, akinek három arca van: Shiva, Visnu és Brahma. Brahmá az univerzum változatosságának és az élőlényeknek a megteremtője, Siva pedig az anyagi világ elpusztítója, aki a megfelelő időben elpusztítja azt. Bár Visnu a kozmikus megnyilvánulás és az élőlények fenntartója, valójában ő a végső oka a teremtésnek és a pusztításnak egyaránt.
Az alábbi képen bal kezében tartja a sok kicsi felajánlást és a jobb kezével megáldja amit épp lerakott.
A legnagyobb ünnep itt az új év, a Nyepi, mely változóan Március vége és Április elejére esik, egybevág az esős évszak végével. A Nyepit megelőző héten nagy a készülődés, mindenféle nagy szörny babák alkotásával ijesztőbbnél ijesztőbb arcokkal, majd a Nyepit megelőző nap egy nagy ünnepség keretében elűzik az összes rossz szellemet, megtisztítják az egész szigetet és másnap napkeltével megkezdődik a Nyepi, mely 24 óráig tart és teljes inaktivitást és csendet kér mindenkitől. Ilyenkor kiürül minden város és falu, semmi nincs nyitva, mindenki otthon marad, nincs játék és móka, csend van, és turistákra ugyanez vonatkozik. Ez azért van, hogy a szellemek, akik jönnének az új évvel, azt lássák, hogy a sziget lakatlan és elkerüljék további egy évre.
Egy pár napig új pajtásként üdvözölhettem egy angol srácot, aki hétköznapi munkája mellett (banki alkalmazott) szabadidejében hétvégenként egy londoni bio piacon árulja a zöldség és gyümölcsöket. Ez a srác az étellel kapcsolatban nem gyengén megszállott, ebből kifolyólag hihetetlen sokat tud, konkrétan szinte minden gyümölcsnek és zöldségnek tudja az eredetét, emészthetőségét, hasznosságát, mindent. Lenyűgöző. Így elég sokat beszélgettünk a táplálkozásról. Többek között, amiről nem szólt az a fáma amit eddig olvastam, az az, hogy a gyümölcsök mennyiségével is csinnyán kell bánni, mert nagyon sok gyorsan felszívódó cukrot tartalmaznak, és ugyan összehasonlíthatatlanul egészségesebbek, mint a fehér cukor, de ezzel is túl tudjuk telíteni a szervezetünket. A legnagyobb veszély a cukor, zsírral egyszerre történő bevitele, mert a zsír rátapad a sejtek falára és a cukor nem tud felszívódni. Ezért is van az, hogy gyümölcsöt mindig önmagában és étkezés előtt, nem desszertként kell elfogyasztani, mert nagyon gyorsan átszalad a szervezeten, és ha valami útját állja, akkor komoly erjedésnek indul. A másik fontos dolog a mindenféle zsírban és olajban sült ételek elkerülése, ami itt egyszerűen képtelenség, merthogy szinte mindent így készítenek, látszik is a bőrömön. A bőr az egyik legnagyobb méregtelenítő szervünk, így minden probléma alatta és felette nagyrészt felszaporodó toxinok következménye. Ez a fiú otthon képes magának minden reggel különböző zöldségekből italt centrifugálni és magokat csíráztatni, mert az úgy jobban emészthető. Én ennyire elvetemült nem hiszem hogy leszek valaha, de amire még érdemes odafigyelni, az minden olyan étel, ami gluteint tartalmaz és ragacsos masszává áll össze a szervezetben. Ilyen pl a rízs, kenyér, kukorica, tészta, stb. Krumpli helyett inkább édesburgonyát ajánl, egyéb köretként pedig kölest, yamgyökeret, quinoat és ha mindenképp tészta, akkor buck wheat-ből, ami nem tudom miféle liszt, ha valaki tudja a magyar megfelelőjét, szóljon. Az, hogy eszel e húst vagy sem kevésbé lényeges, ennél fontosabb a párosítás, vagyis hogy húst leginkább zöldséggel, salátával enni és az, hogy mi az amit kíván a szervezeted. Én idáig szinte semmi húst nem ettem, de itt valamiért kívánom néha.
A természet nagyon bőkezűen adományozott a különféle gyümölcsökből, zöldségekből és egyéb növényekből, de alapvetően ez az egész térségről elmondható. Itt van például a kígyóbőr gyümölcs, ami állítólag csak Balin terem meg. Értelemszerűen nevét onnan kapta, hogy héja szinte utánozhatatlanul hasonlít a kígyóbőrhöz. Íze leginkább alma-ananász és citrom egyvelegével vág össze, almaszerű lédússágával és keménységével. Nagyon ízletes.
Aztán ott van a rambután, olyan licsi szerű, szőrös bogáncsos külsővel, óriási maggal, és sziruposan édes fehér lédús gyümölcshússal.
Aztán itt van az egyik kedvencem, az édesen ízletes dragon fruit – sárkánygyümölcs – lédús fehér húsával és pici fekete magjaival és a passion fruit, amiről mindig is azt hittem, hogy valami gyümölcs keverék, de nem, ez egy féle trópusi gyümölcs, ami egy kisebb mangóhoz hasonló nagyságú és kettévágva kiszippantható a lédús, édesen savanyú nedű. A szótár szerint magyarul golgota virág gyümölcse.
Az a lila jobb alul a helyi padlizsán:
Amiről még szót ejtenék, az a Balinéz masszázs, ugyanis fantasztikusan jó. Sokkal jobban bejön, mint a thai masszázs. Ugyanúgy teljes test masszázs, beleszámítva a fejet és a hasat is, illatos olajjal csinálják és erőteljes kézmozdulatokkal. Mivel átszámítva kb 1200 Ft-ba kerül egy óra, elég gyakran kényeztetem magam vele. ;) Egyébként szállással, kajával, 1 masszázzsal és táncórával együtt nagyjából napi 4-5000 Ft-ból ki lehet jönni.
Üdv mindenkinek otthon
